Az a baj, hogy sok dologra nem emlékszem, szóval, ha valamit-valakit kihagyok az ne sértődjön meg.
Tovább folytattam az eddigi leghosszabb és legfontosabb kapcsolatomat, és még akkor is úgy voltam vele, hogyha életem végéig nem is, de minimum 1-2 évig vele leszek. Nagyon szerettem. Csak, hát az én hülyeségem miatt április tájékán szakítottunk (azért "tájékán", mert tudom, hogy faszság, de nem emlékszem). Aztán még kb. egy hétig nem tudtam, hogy újrakezdjük-e vagy sem és ezzel a tudatlanságommal nagyon tönkretettem szegényt. Bocsánat, tényleg nem akartam.
Aztán megismerkedtem egy olyan lánnyal, aki azt hittem majd segíteni tud nekem felépülni, de hát lófaszt... Ez ennyivel le is zárnám.:D
NYÁRVANNYÁR! Úgy érzem a nyár maga egész plazmára sikeredett, sokat voltam a barátimmal, családdal is, sok volt a jó koncert, buli. Szabadság mindenütt, még nekem is szabadság szagom volt.
Aztán megint összejöttem a nagy szerelmemmel, aminek 2 hónap után vége kellett lennie, mert nem voltam boldog. Nem vele nem voltam boldog, hanem úgy alapból. És ebből adódóan őt sem tudtam boldoggá tenni. Sikeresen megutáltattam magam vele és a családjával. Mit ne mondjak... jól döntöttem igazából. Nem azért, mert nem lett volna jó vele, hanem azért mert most legalább tényleg boldog. Ez számít nekem.
Aztán megint összegabalyodtam azzal a lánnyal akit a "lófasz" jelzővel illettem. Hát ez e lány vagy félt, vagy gecizett, vagy csak egyszerűen jól érezte magát, nem tudom. Mindenesetre kurvára hazavágott, de nem baj! Mert jó volt vele lenni, attól eltekintve, hogy nem tudta eldönteni, hogy szeret-e vagy sem. Faszán töltöttem vele a FEZEN-fesztet, és egy szép kis ágyas élményem is köthető hozzá. Mégis a legszebb pillanatom vele egy játszótéren esett meg vele, ahol éreztem, hogy a lelke mélyén kedves teremtés és egy kis szeretet/kötődést táplál irántam.
Apropó FEZEN... Kurvajó volt. Rájöttem, hogy a nők nem szépek részegen, de még csak nem is kívánatosak. Viszont Dömi barátommal nagyon elmélyült a kapcsolatunk és rengeteget beszélgettünk, úgy az életről alapjába véve.
És ha már fesztivel, ki nem hagynám Sziget-fesztivált. Kispál és a Borz búcsúkoncert... Majdnem meghaltunk, de legalább a nagy szerelmemmel voltam, és ott is volt egy kis vitánk, de ettől eltekintve nagyon jó nap volt. Jó volt vele tölteni... Nameg nagybátyámmal. Aztán még visszatéretem az utolsó napra Bálint barátommal, így két jó pasival több volt Szigeten. Ha olvasná a blogot, akkor ő röhögne ezen.:D Ennek is megvan a kis története. Billy Talent és Danko Jones koncert eszméletlenül zsír volt. Meg az afterparty is utána, ahol közelebbi kapcsolatba kerültünk egy meleg sráccal és két igen kedves hetero lánnyal.
Akármennyit is voltam a barátaimmal, még mindig egyedül érezem magam. Mindig is egyedül éreztem magam, kívéve vele. De ezen csak magamban tudok változtatni. Amúgy ezt csak így megjegyeztem.:D
A tanév elég faszán kezdődött, de kurvára nem éreztem magam jól az osztályomban, ezért ki is akartam iratkozni, de abban az iskolában, ahova mentem volna, pofára ment a felvételi, úgy hogy nem vettek át. Zsír. Mindegy, azért megpróbálom magam jól érezni, nagyjából megyeget is.
Megismerhettem egy fantasztikus lányt. Eszméletlenül aranyos volt, és nagyon jól megvoltunk együtt, de valahogy nem ment 5 hétnél tovább. De ő legalább nem utált meg. Amiért hálás is vagyok neki.:) Köszönöm Timi! Pedig lenne rá oka, hogy utáljon.
Azóta pedig semmi... Egyedül vagyok. Mind nőileg, mind barátilag. Pedig barátaim vannak, csak egyszerűen nem tudok boldog lenni. Minden esetre köszönöm nekik, hogy kitartottak mellettem ha kellett. Családom is... asszem. Ebben nem vagyok már biztos.
2010! Hiányozni fogsz! Sokat tanultam, sokat szenvedtem, és az év elején még érezhettem a boldogság varázslatos ízét. Remélem 2011 jó év lesz a számomra, és számotokra is, kedves mindenki.
(hát ez egy elég szar bejegyzésre sikeredett, de most valahogy leszarom, lehet még írok egy összegzést)
