Egyszerűen annyira rossz kedvem van... semmihez nincs kedvem és nem érzem, hogy bárki is szeretne... ez az üresség annyira lehangoló. Annyira fura, eddig úgy éreztem, hogy szeretnek, legalább egy ember, de ma még a belőle áradó szeretetet se éreztem, pedig még biztos szeret... vagyis remélem. Mint tudjuk a remény hal meg utoljára, és minden múlandó (kivéve egy dolog), úgyhogy remélem ez a letargikus állapotom is alább marad. Mert ha nem, akkor megint mehetek a leejtőn és úgy kell majd kihúzni a mélyből. Ezt el akarom kerülni, és boldog akarok maradni.
"Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése