Poem

Veled

Annyira furcsa, szinte félelmetes,
Mert ha veled vagyok, teljesen kényelmes
Az élet.
Édesem, én most már komolyan félek,
Nem volt még ilyen fényes minden éjjel.
Csak veled.
Ha velem vagy, nem tudok nyugodt lenni,
De ha nem vagy itt, nem tudok megmaradni.
Felhőtlen,
Minden perc, amikor veled vagyok,
De csak remélem, hogy te is így gondolod.
Édesem,
Ha nem így lenne, szólj kérlek időben,
Mielőtt még mindenem neked szentelem.
Mert,
Az egyik nap szeretsz, a másik nap kedvelsz,
Harmadik nap kívánsz, negyediken kellek.
Megérted
Remélem a problémámat, mert én azt szeretném,
Hogy egy napon érezd irántam az egész heted.
Világom
Miattad élem, és jó érzés rád gondolni.
Sőt, mát kezdek nagyon is büszken lenni!
Minden
Porcikádra büszke vagyok. Összes tettedre.
Imádom, gyönyörű alakod, és ajakad minden
Mozzanatát.

Dream 2.

Ahhh, életem eddigi legjobb álmát álmodtam.

Poem

Jó lenne, nem itt...

Jó lenne, nem itt, hanem, máshol lenni,
Ahol, nincs lélek, egyáltalán senki.
Egyedül járnék a kihalt ösvéynek mentén,
Nem bánthatnék senkit, azt se, akit szeretnék.
Ballagok, ballagok,
Egyedül dalolok.
Ballagok, ballagok,
Egyedül maradok.

Jó lenne reggel, nem itt, hanem, máshol kelni,
Valahol, ahol minden más, semmi sem e világi.
Megtanulnék ott boldogulni újdonsült életemmel,
Nem úgy, mint a már elfeledett, poros régebbivel.
Ballagok, ballagok,
Egyedül vagyok.
Ballagok, ballagok,
Talán meg is halok.

Jó lenne este, nem itt, hanem, máshol feküdni,
Ott ahol, egyik este se félek álomba merülni.
Utolsó álmomból többet fel sem kelnék soha,
Mosoly fagyna arcomra, mert én kerültem sorra.
Ballagtam, ballagtam,
Végül oda jutottam.
Ballagtam, ballagtam,
Vegül meghaltam.

Poem

Belépőnk

Már éjfél is elmúlt pár perrcel,
Mikor mi még csak hazaértünk.
Ruháinkat hevesen, el-elvetve
Az előszobából már kiértünk.

Nem tudok ellene mit tenni, imádom.
Elvette az eszem, ezért szeretem.
Kihozza mélyről a vadállatot,
Senki más, csak is Ő kell nekem.

Nem vagyok már az a megfontolt poéta,
Ha róla írok, nem számít szótag, se rím
Sokat gondolok rá és nem csak néha
Úgyérzem, hogy ez a leggyönyörűbb kín.

Poem

... és végre megtaláltam!

A pályaudvaron

A megállóban állunk és várjuk a buszt,
Most csak én megyek el, hátha már unsz.
Nem akarok elmenni, mert hiányozni fogsz,
Ilyenkor a szívembe egy kis bánatot lopsz.

Lehet, hogy ez rosszindulat, de remélem,
Hogy ejtesz te is könnyeket énértem.
Rosszat nem kívánok, csak szimpátiát
Kérek szépen, és majd egy szál rózsát.

Bár elég kis nyúlfarok, de hát ilyen is kell.

Poem

Ez van ha az ember unatkozik, és túlságosan érzelmes.

Élet

Valami van, de nem tudom, mi.
Valamit mondanom kell, de mit?
Félek, reszketek ettől a vihartól
És szeretném, hogy te legyél valahol,
Ahol ütközik a Hold és a Nap sugara
Ott legyen hideg és meleg fuvallata
Annak a szélnek, ami bejárja lelkem
És nekem mindig ott van a legjobb kedvem.

-Hol vagyok, mi vagyok, mi a nevem?
-Otthon vagy, a föld alatt a helyed.
Egy krumpliszsáknyi zsír, hús és vér
Meg egy ökölnyi izomköteg- vérforgatógép.
Ennyi vagy, csak néha lázadsz: akkor érzel,
Ezért lett Szenvedés a neved. Kérlek nézd el,
Hogy ezt csinálom veled, ez az egyetlen dolgom.
Megadom a neved, típusod, meg még az otthonod.

-Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre Élet.
Mostantól megpróbálok úgy élni, ahogy azt Te kéred.
-Attól félek, kevés lesz a szimpla próba ezügyben,
Mert, vezetéknév kell, hogy átlépjünk egyről a kettőre.
Remény. És így már teljes a kép. Remény és Szenvedés.
-Most, hogy már ezt is tudom, ezzel lépek én beléd,
Ó, csodálatosan nagy Életem. Okosabb ugyan nem lettem,
De tudom, ha meghal a remény, utána csak tovább szenvedek.

De nem fogok többet szenvedni, mert én vagyok a remény
És sose halok meg, mert ami vagyok, az mindörökre él.