Belépőnk
Már éjfél is elmúlt pár perrcel,
Mikor mi még csak hazaértünk.
Ruháinkat hevesen, el-elvetve
Az előszobából már kiértünk.
Nem tudok ellene mit tenni, imádom.
Elvette az eszem, ezért szeretem.
Kihozza mélyről a vadállatot,
Senki más, csak is Ő kell nekem.
Nem vagyok már az a megfontolt poéta,
Ha róla írok, nem számít szótag, se rím
Sokat gondolok rá és nem csak néha
Úgyérzem, hogy ez a leggyönyörűbb kín.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése