Aki ismer az tudja, hogy utálom magam. Nem vagyok megelégedve magammal és azzal amit csinálok, de valahogy nem tudtam javítani ezen.... de a mai, azaz a tegnapi nap után rá kellett jönnöm, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok. Komolyan mondom, jó ember vagyok. talán még az átlagnál is jobb. Istenkirálynak érzem most magam, pedig ilyen soha sem volt.
Tudom, hogy még a blog elején azt írtam, hogy nem nevezek embereket a nevükön, de köszönetet szeretnék mondani pár barátomnak, akik segítettek abban, hogy elfogadjam magam.
Andrew, Bálint, Barbi, Szasza, Anica, Dorci, Vivi, Lexa, Dia, Hete, Nikó, Leila, Némó, nektek köszönöm. Szeretlek titeket.
mi is téged
VálaszTörlés