Címtelen (befejezetlen)
Macskaköve úton ballagok egymagam,
Minden ház ajtaján lóg egy virág,
Füttyszóval táncol egy réges-régi dallam,
Körülöttem talán megállt a világ.
Szellő fújja le a sötét szirmokat,
Melyek egykor tapadtak a szálhoz,
Szőnyegként díszítve hosszú utam,
Úgy érzem, visszavágyom Anyámhoz.
Szívemből holt darabok szakadnak,
Lassan nem marad belőle semmi
Tudom jól, sehol sem akarnak,
Ezért akartam világgá menni.
Ha valaki tán látni kíván,
Vagy akar velem beszélni,
Ne tömjön úgy, mint libát,
Hazugságokkal csördültig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése