Poem

Egy bolond naplója... 1. felvonás

Nem is tudom, mióta vagyok idebent,
De még csak három koca döcögött mellettem;
Felettem pedig négy hintaló éktelenkedik.
Disznót és hintalovat pedig úgy kell etetni,
Hogy zöld, piros és sárga rajzszöget a fülembe;
Feketét, fehéret meg kéket pedig a szemöldökömre
Fektetek és hagyom, hogy lakmározzon ez a két faj.
No, de most még, nem lényeg, hogy ki, hogy fal.

Szürke, csíkos ing lóg rajtam- néhol szakadtan.
Királykék nadrágomat pedig a minap loptam.
Szégyen, de loptam. De jól látszott azon a békán,
Hogy nem kell neki, ez a szépen vasalt hosszú nadrág.
Kalapom pedig egyszerűen fekete, s azon egyszerűen
Vannak fehér vonalak, azon kék varratok. Átlósan vele
Pedig van pár levél minta, amik persze sárgán ragyognak.
Gondolkodom is, hogy fel kéne díszíteni. Így nem maradhat.

A helyszín elég szívélyes, szeretem, ha a fáknak a fele platina.
Szépen csillog-villog, és a reptéren se szólnak érte, ha nem karika.
Mármint, fülbe való ékszerre gondoltam. Platinakarika. Szép szó...
Ennél nem is tudom, mi lehetne jobb. Talán, vörösnyúlszőrkandalló!
De megint eltértünk a tárgytól, nem szeretném untatni az elszántan,
Olvasó olvasót a politikai és társadalmi nézeteim megadásával.....
Nem is tudom, mióta vagyok idebent. Fák, bokrok, falak, kecskék, hódok,
Fegyverek, ostorosok, medvék, mikrók, tésztafélék, ameddig csak látok.