Már tavaly fel kellett volna kötnöm magam az első fára és nem lenne semmi gond...

Ha te azt tudnád

hogy sírok a tudatlanságban...

5 nap

Hiányzik, hogy maszatos legyen a szemüvegem....

:)

Te bolond, hogy mi mibe mentünk bele.:) Remélem boldoggá tudlak majd tenni és te is engem. Jók vagyunk, így ketten!

Magamtól jöttem, nem hívtál!

Ez a SUBSCRIBEbookmarks album eléggé jó lett, köszi srácok!

HörcsögTengerimalac

Csak ez jöjjön most össze... annyira szeretném.

ha ebből is az lesz, mint legutóbb akkor tökön szúrom magam

Hogy én mikorra fogom megtanulni, hogy felesleges reménykedni...

Nem érdekel, hogy barátként nem érdekel a lelkiállapotom, mert...

ÖRÜLÖK! VIDÁM VAGYOK! KURVARÉGÓTA ELŐSZÖR!

Olyan régen láttalak, olyan régen beszélgettünk és olyan régen baszogattuk egymást szokásunkhoz híven. Mondjuk, hogy miért baszogatjuk egymást, most se tudom, de ez hozzánk tartozik.
Annyira jó volt néha rád mosolyogni és látni, hogy ugyan úgy görbül a szád, mint az enyém. Fogni és simogatni a kezed. Abba az eszméletlenül gyönyörű hajadba beletúrni. Jó érzés, hogy tudunk rendesen is beszélgetni, nem csak úgy mint az utóbbi hónapokban. Őszintén szólva hiányoztál... Meg a karmolások is a kezemen.:D Jó volt egy estét veled tölteni, meg a többiekkel, nagyon felszabadultnak éreztem magam. Pedig nagyobb ketrecben nem is lehetnék...
És szerintem, még mindig nem tudod, hogy mennyire szerettelek. Én meg azt nem tudom, hogy tényleg szerettél-e, vagy sem.

Nem hittem volna, hogy ennyire fogsz még hiányozni...

Ennél jobban, mint most sosem szállt meg az ihlet.

Ady Endre - Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

mikor a remény elhagy, akkor se tudok letenni róla...

Te, meg Te!

Te fog magad, és utálj, sokkal könnyebbe lesz. Ha szeretsz, akkor utálsz. Ha utálsz, akkor meg szeretsz. Tudom. De nincs jogod utálni! Bocsáss meg, de tényleg nincs rá okod. De leszarom, ha neked ez kell ahhoz, hogy elfelejts utálj. Tudod jól, hogy nem szoktam bántani embereket szánt szándékkal, de most muszáj lenne.
Vigyázz magadra.

Te meg jó lenne, ha megmondanád már a frankót. Dehogy kell.:D Tudom jól, hogy mit szeretnél, mit nem szeretnél, csak hát nah, ragaszkodó természet vagyok. Most érzek valamit, aztán majd elmúlik. Így meg ez.

Egyedül. Egyedül kell maradnom. Így lesz a legjobb.

Ilyenkor azért féltékeny vagyok rád, kedves barátom. Én sosem voltam képes egyedül megoldani a dolgaimat, elérni a céljaimat. Mindig kellett mellém valaki aki inspirál... Most is kéne, és jó lenne, ha Ő lenne az, de csak egy elérhetetlen álom.
Minden sikeres férfi mellett áll egy nő.
Asszem, így tartja a mondás.. Nos, mellette én lennék a legsikeresebb!

Ó, ha én lennék

Álom

Ma éjszaka vele álmodtam. Te jó isten, annyira jó volt! Arra emlékszem, hogy átjött hozzánk, filmeztünk, meg ettünk is talán, de nem voltunk egy pár még álmomban se. Aztán az oldalára fordult az ágyon, lefeküdtem szembe felé, és megcsókolt! Ezek után meg ölelkeztünk...
Annyira valóságos volt, hogy mikor felébredtem és még félálomban voltam, őt kerestem, de hát hiába, csak egy álom volt.
Rég emlékeztem ennyire egy álomra. Jó volt vele lenni, boldognak éreztem magam.

Ady Endre - Egy régi színész-leány

Álmomban mintha mély kutat,
Nagy csók-kutat lihegve ásnék:
Lompos, szép, álmos, szőke lyány
S bús-víg, kóbor komédiás-nép
Bukkan elébem.

Ott éltünk közös udvaron,
Korhely szinész-pár s nagy leánya,
Akinek csípői köré
Fonódott egy kis diák álma
És a jövendő.

Szinte húsz év mélységnyire
Megkövült lelkemben feküsznek.
Valamikor én azt a lyányt
Vallottam a legméltóbb szűznek
S csurgott a nyálam.

Nomád nép, lyány, tacskó-korom,
Kivánkozó, szerelmes éjek
Kincsét veti föl a gödör.
Íme, itt van, ez volt az élet:
Néhány szamár vágy.

De akkor éltem igazán,
Akkor tudtam nőstényt szeretni.
Azóta már csak másolok.
Életem egy rossz álom, semmi:
Ásom a gödröt.

Ahjjj...

Csalódások, csalódások hátán. Ha ilyen lesz az egész évem, már most fel kell kötnöm a gatyámat.

:)

Köszönöm szépen, de nekem ennyi elég volt. Kell a fasznak ez az egész szarakodás.
Régen meg tudtam volna oldani ezt az egészet, mindent. De ez már sok.
Már nem az vagyok, aki régen. Az aki minden bajba beleszart jó magasról, vagy szimplán megoldotta a bajokat. Ez nekem már nem megy, ez már sok basszameg. Elegem van mindenből és mindenkiből. Ennyi bőven elég volt az életből.
.
.
.
De úgyse tudok megszabadulni innen.

:(

A világ legnagyobb tetvének érzem magam, amikor miattam ejtenek könnyeket...

végre már

Nah, végre ez a két pupák megint egymásra talált. A héten talán ennek örültem a legjobban. Mindketten fontosak a számomra.

Wave!

Búcsúzom, de nem viszlát!

Alvin

Hátha majd nem látja senki!
Csak én
Hogy mennyire szép,
Hogy mennyire más,
Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem,
Ez az orr, Ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.

Addig nem

Legalább most már tudom, hogy nem én kellek neked. Tovább kéne lépnem, de nem akarok. Megéri, teljes mértékben megéri!
Te kellesz nekem, és te kellettél, ezzel nem tudok mit csinálni. De tiszteletben tartom a döntésedet, észre se fogsz venni. Hiszen még barátok vagyunk.
Hihetetlen, hogy megint meg kell bántanom embereket.... De hát, ahogy lelki apáim egyike mondta:
"Hogy uralkodhatnék szíveden,
Ha magamé sem szabad?"
-Edgar Allan Poe

FUCKFUCKFUCKFUCKFUCK

Bence, ezt elkúrtad...

Ó, fákk.

Mondtatok, csináltatok már olyat amit később megbántatok és szinte már vicces?
Mert én most pont azt csinálom... folyt.köv.

Nehéz

Nagyon nehéz nem túlzásba vinni a közeledést...

Remélem

Vajon megéri-e küzdeni, és és végigjárni a szenvedés köveivel kirakott utat, hogy elérjük a hőn áhított célt, még ha nem is biztos, hogy elérhető?
Remélem.

Miért pont Te vagy számomra ilyen különleges?

Mennyből az angyal

Nagyon rég éreztem ilyet valaki iránt, akit alig ismerek. És annyira örültem ennek az érzésnek... de talán hiába? Az olyan dolgok, amiket nem viszonoznak, nem mindig jók, higgyétek el. Ez nem olyan, mint az ajándékozás.
Mindenkivel volt már olyan, hogy nagyon akart valamit/valakit, de ezt a fajta kötődést nem viszonozta, vagy nem kapta meg. Talán ez fiatalkorunk legalattomosabb érzése, de lehet ám bonyolítani az ilyen dolgokat. Három hónapja vágyom rá... vagyis nem folyamatosan, de ő mindig is ott lebegett a szemeim előtt, hiszen tényleg olyan, mint egy angyal. Végre lett vér a pucámba, hogy elhívjam valahova... és annyira jó volt vele lenni. Kedves, bájos, megértő, érdeklődő, intelligens, szép, vicces, és tényleg olyan, mint egy angyal.
Már ebből is gondolhatnám, hogy egy ilyen teremtés nem kerülhet össze, egy olyan utcakölyökkel, mint amilyen én vagyok.
...
Vagy megint az a fránya pesszimizmusom?

Utálom magam ilyenkor

Megint olyan helyzetbe kerültem, hogy kénytelen leszek megbántani valakit, hogy nekem jó legyen...
De várjunk csak...
Mi van akkor, ha magamat bántom meg, hogy neki legyen jó?
Nos... akkor más valakit bántok meg.

Mindenképpen megbántok valakit... nagyon zsír...

Poem

visszatért az ihlet

Fekete lyuk

Gyertek körém tízezren, öleljetek szorosan!
Talán akkor az összes szív egyszerre megdobban.
Embertenger közepén állok, kendővel kezemben,
Arra várok, hogy lassan, biztosan elbúcsúzzam tőletek.

Kendőmben elfér az egész életem, ott van minden.
Zene, fény, szerelem, s még megannyi kincsem.
Így megyek én tova, közel, s távol a galaxisba
Amíg meg nem találom a csendes Fekete Lyukat.

És annak a peremén, ahol nem parancsol óra,
Megáll az idő; odamegyek, róka-módra.
Settenkedve keresek egy szimpatikus pontot,
Ahol megpihenek és hátrahagyok minden gondot.

Ott kiterítem kendőm, s hátradőlök lassan,
Élek végtelen ideig, szépen és nyugodtan.
Halott sose leszek, mert itt nincs idő, s annak
Vas foga, mi megdézsmálhat boldogságomban.

Hülyegyerek!

Ha kívülről néztem volna magam az utóbbi pár napban, többet magamra se néznék. Ez nem te vagy! Ember... térj vissza a valódi önmagadhoz, letértél a saját aranyközéputadról amin azért mentél eddig, mert az megfelelt neked! El vagy gyengülve, el vagy keseredve, de nem szabad megtörnöd. Az már többet nem te lennél!

Mit képzeltél magadról? Az egy dolog, hogy magadat is megalázod, de szegény ostoba (már bocsánat, de tényleg) lelket is. Sosem csináltál és nem is csinálnál ilyet, ezt te is tudod... És erre képtelen voltál magad rájönni.

Megint te segítettél nekem, világi cimborám, te aki még akkor is mellettem állsz, ha már mindenkiről letettem. Még mindig úgy vélem, hogy te hasonlítasz rám a legjobban, és én terád. Ha nem is nekem szántad azt a szöveget, akkor is felnyitottad a szemem. Köszönöm, hála neked visszataláltam önmagamhoz, alternatívabb felem!

Nem leszek olyan, mint bárki más! Nem fogok a farkam után menni... Az nem az én stílusom.
Itt vagy te, akihez hozzászólni sem merek. Te vagy az egyetlen, akinek meg akarnék felelni... Ilyen még nem volt. Csak magamat fogom neked mutatni. Te vagy az egyetlen régóta, akiben érzem azt a szikrát az éjszakában, ami végig tudná világítani az utamat.