Ha kívülről néztem volna magam az utóbbi pár napban, többet magamra se néznék. Ez nem te vagy! Ember... térj vissza a valódi önmagadhoz, letértél a saját aranyközéputadról amin azért mentél eddig, mert az megfelelt neked! El vagy gyengülve, el vagy keseredve, de nem szabad megtörnöd. Az már többet nem te lennél!
Mit képzeltél magadról? Az egy dolog, hogy magadat is megalázod, de szegény ostoba (már bocsánat, de tényleg) lelket is. Sosem csináltál és nem is csinálnál ilyet, ezt te is tudod... És erre képtelen voltál magad rájönni.
Megint te segítettél nekem, világi cimborám, te aki még akkor is mellettem állsz, ha már mindenkiről letettem. Még mindig úgy vélem, hogy te hasonlítasz rám a legjobban, és én terád. Ha nem is nekem szántad azt a szöveget, akkor is felnyitottad a szemem. Köszönöm, hála neked visszataláltam önmagamhoz, alternatívabb felem!
Nem leszek olyan, mint bárki más! Nem fogok a farkam után menni... Az nem az én stílusom.
Itt vagy te, akihez hozzászólni sem merek. Te vagy az egyetlen, akinek meg akarnék felelni... Ilyen még nem volt. Csak magamat fogom neked mutatni. Te vagy az egyetlen régóta, akiben érzem azt a szikrát az éjszakában, ami végig tudná világítani az utamat.
annyira jó ezt olvasgatni
VálaszTörlés