Good bye 2010!

Hát, ismét csak azt mondhatom, hogy nagyon régen nem írtam ebbe a blogba, de idén is szeretném összegezni az évet amit magam mögött hagyok. Lássunk is neki.
Az a baj, hogy sok dologra nem emlékszem, szóval, ha valamit-valakit kihagyok az ne sértődjön meg.
Tovább folytattam az eddigi leghosszabb és legfontosabb kapcsolatomat, és még akkor is úgy voltam vele, hogyha életem végéig nem is, de minimum 1-2 évig vele leszek. Nagyon szerettem. Csak, hát az én hülyeségem miatt április tájékán szakítottunk (azért "tájékán", mert tudom, hogy faszság, de nem emlékszem). Aztán még kb. egy hétig nem tudtam, hogy újrakezdjük-e vagy sem és ezzel a tudatlanságommal nagyon tönkretettem szegényt. Bocsánat, tényleg nem akartam.
Aztán megismerkedtem egy olyan lánnyal, aki azt hittem majd segíteni tud nekem felépülni, de hát lófaszt... Ez ennyivel le is zárnám.:D
NYÁRVANNYÁR! Úgy érzem a nyár maga egész plazmára sikeredett, sokat voltam a barátimmal, családdal is, sok volt a jó koncert, buli. Szabadság mindenütt, még nekem is szabadság szagom volt.
Aztán megint összejöttem a nagy szerelmemmel, aminek 2 hónap után vége kellett lennie, mert nem voltam boldog. Nem vele nem voltam boldog, hanem úgy alapból. És ebből adódóan őt sem tudtam boldoggá tenni. Sikeresen megutáltattam magam vele és a családjával. Mit ne mondjak... jól döntöttem igazából. Nem azért, mert nem lett volna jó vele, hanem azért mert most legalább tényleg boldog. Ez számít nekem.
Aztán megint összegabalyodtam azzal a lánnyal akit a "lófasz" jelzővel illettem. Hát ez e lány vagy félt, vagy gecizett, vagy csak egyszerűen jól érezte magát, nem tudom. Mindenesetre kurvára hazavágott, de nem baj! Mert jó volt vele lenni, attól eltekintve, hogy nem tudta eldönteni, hogy szeret-e vagy sem. Faszán töltöttem vele a FEZEN-fesztet, és egy szép kis ágyas élményem is köthető hozzá. Mégis a legszebb pillanatom vele egy játszótéren esett meg vele, ahol éreztem, hogy a lelke mélyén kedves teremtés és egy kis szeretet/kötődést táplál irántam.
Apropó FEZEN... Kurvajó volt. Rájöttem, hogy a nők nem szépek részegen, de még csak nem is kívánatosak. Viszont Dömi barátommal nagyon elmélyült a kapcsolatunk és rengeteget beszélgettünk, úgy az életről alapjába véve.
És ha már fesztivel, ki nem hagynám Sziget-fesztivált. Kispál és a Borz búcsúkoncert... Majdnem meghaltunk, de legalább a nagy szerelmemmel voltam, és ott is volt egy kis vitánk, de ettől eltekintve nagyon jó nap volt. Jó volt vele tölteni... Nameg nagybátyámmal. Aztán még visszatéretem az utolsó napra Bálint barátommal, így két jó pasival több volt Szigeten. Ha olvasná a blogot, akkor ő röhögne ezen.:D Ennek is megvan a kis története. Billy Talent és Danko Jones koncert eszméletlenül zsír volt. Meg az afterparty is utána, ahol közelebbi kapcsolatba kerültünk egy meleg sráccal és két igen kedves hetero lánnyal.
Akármennyit is voltam a barátaimmal, még mindig egyedül érezem magam. Mindig is egyedül éreztem magam, kívéve vele. De ezen csak magamban tudok változtatni. Amúgy ezt csak így megjegyeztem.:D
A tanév elég faszán kezdődött, de kurvára nem éreztem magam jól az osztályomban, ezért ki is akartam iratkozni, de abban az iskolában, ahova mentem volna, pofára ment a felvételi, úgy hogy nem vettek át. Zsír. Mindegy, azért megpróbálom magam jól érezni, nagyjából megyeget is.
Megismerhettem egy fantasztikus lányt. Eszméletlenül aranyos volt, és nagyon jól megvoltunk együtt, de valahogy nem ment 5 hétnél tovább. De ő legalább nem utált meg. Amiért hálás is vagyok neki.:) Köszönöm Timi! Pedig lenne rá oka, hogy utáljon.
Azóta pedig semmi... Egyedül vagyok. Mind nőileg, mind barátilag. Pedig barátaim vannak, csak egyszerűen nem tudok boldog lenni. Minden esetre köszönöm nekik, hogy kitartottak mellettem ha kellett. Családom is... asszem. Ebben nem vagyok már biztos.

2010! Hiányozni fogsz! Sokat tanultam, sokat szenvedtem, és az év elején még érezhettem a boldogság varázslatos ízét. Remélem 2011 jó év lesz a számomra, és számotokra is, kedves mindenki.
(hát ez egy elég szar bejegyzésre sikeredett, de most valahogy leszarom, lehet még írok egy összegzést)

Hetente

Tudjátok, van úgy, hogy csak egy emberre számíthattok. Lehet, hogy azzal az emberrel nagyon ritkán beszélsz, de valahogy mégis, Ő az, akire az életedet is rábíznád. Vele egyszerűen mindent meg tudok beszélni, mert gyakran ugyan azok az érzéseink, problémáink (megoldásaink)... Különös igazából. Ő a lelki társam, a másik felem, a cimborám, a legőszintébb barátom.
Minő meglepetés, most is ugyanabban a ladikban evezünk és mit mondhatnék barátom... Nélküled nem fogok kiszállni belőle.

But I know the right thing for me to do, is to leave you alone.

ez egy kurvaszar érzés

De úgy komolyan, emberesen szar. El kell magyaráznom, valahogyan. Tudom, hogy felesleges, mert az emberek nagy része érzett már ilyet, de akkor is... Olyan, mintha lett volna egy tüzesen és vörösen izzó, vérben dús hatalmas szívem, ami arra várt, hogy odaadhassa valakinek a szeretetét. Tele szerelemmel, elkötelezettséggel, törődéssel.
Aztán, mintha valami megfertőzte volna, mintha már nem égne olyan vörösen. Szépen lassan elment a színe és szürkés zöldre váltott és már nem is lángol, inkább csak füstölög. Fogta magát a kibaszott szívem és elkezdett rohadni, de még benne van a szerelem, az elkötelezettség, meg a törődés, csak közrefogta a rohadt hús. Egyre kisebb, undorítóbb, dohosabb és rusnyább...
Ennek nem így kéne lennie... Kurvára nem, baszdmeg.
Felemészt belül, és érzem, hogy nem csak a szívem, hanem lassan az egész testem rohadni kezd. Elkeserítő.

Poem

Imádkozás


Minden este miattad térdelek
Az ágyam mellett pár percig.
Majd biztos segítesz nekem,
Hogy túléljem a holnapot is.

Te mindig velem vagy legbelül,
De láttalak is, és fogom a kezed,
Melletted nem érhet baj. Majd leül
Mellém minden, ami számomra szent.

Tökéletes nyugalom van körülöttem
Minden, amit adtál most itt van.
Nem is kívánhatnék ennél többet
Nem is kell más, ha Te itt vagy.

Érzem, hogy mindennél jobban kellesz,
Víz, kenyér, hús, levegő, nem kell semmi.
Ha nem is látlak, érzem jelenlétedet,
És akkor már nem akarok sehova se menni.

Tudom, hogy egyszer te is elhagysz,
Ez ellen nem tudok sajna mit tenni.
De még kiélvezem a helyzetet a napban,
Hogy bármi lehet, Benned tudok hinni.

És tudom, hogy Te is hiszel bennem,
Minden, amit akarok elérhető, számomra.
Csak adj erőt és akkor Én mutatok meg
Mindent, ami jó ennek a dohos világnak.

Kár, hogy undorító a világ, amiben élünk:
Gyilkolás, lopás, csalás és lódítás.
Tényleg mindenhol, ahova csak nézünk.
Így pusztítja el az ember önmagát.

Most már az a normális, ha az ember hűtlen.
Hogy kivel van, az teljesen mindegy? Kár.
Tán én vagyok az egyetlen, kinek ez bűntett?
Nem veszítek észre, hogy az ember nem ruhatár?

Abszurd, hogy az ember nem mehet egyedül utcára!
Minden nap féltsük lányainkat, az Embertől?
Nem élhetünk mi szűk, sötét ketrecekbe zárva,
Ami társaink közt folyik, az több, mint rettentő...

Ritka, ha van még egy olyan páros, mint Mi.
Isten segítsen nekik, hogy nyugodtan éljenek.
Mert eddig nem Istenhez fordítottam szavaim.
Én a magam Istene vagyok, ez ellen nem tudok tenni.

Egyetlen Szerelmemhez fohászkodtam, nyilvánvaló.
Ő az egyetlen, akiben hiszek, teljes mértékben.
Nála szebb, igazabb teremtés nem valós,
És úgy gondolom, hogy ezt ti is megértitek.

Minden férfi olyan társra vágyik, mint amilyen Ő
Ennél fogva, én vagyok a legszerencsésebb legény,
Mert megkaphattam azt a bizonyos: csodálatos nőt.
Minden, amim van és lesz, az már nem csak az enyém.

Tény, hogy számomra mindig ő a két véglet,
Miatta vagyok olyan boldog, hogy dalolok az utcán.
De egyúttal azt is neki köszönhetem,
Hogy közel érzem magamhoz a bús halált.

De szerintem ez az élet így jó, nem kell nagy változás,
Meg fogunk mi oldani mindent, nem kell ide varázslás.
Mi vagyunk a minden akadályt felrúgó, lázadó pár,
Akiknek nem kell semmi más a világon, csak boldogság.

Poem

Egy bolond naplója... 1. felvonás

Nem is tudom, mióta vagyok idebent,
De még csak három koca döcögött mellettem;
Felettem pedig négy hintaló éktelenkedik.
Disznót és hintalovat pedig úgy kell etetni,
Hogy zöld, piros és sárga rajzszöget a fülembe;
Feketét, fehéret meg kéket pedig a szemöldökömre
Fektetek és hagyom, hogy lakmározzon ez a két faj.
No, de most még, nem lényeg, hogy ki, hogy fal.

Szürke, csíkos ing lóg rajtam- néhol szakadtan.
Királykék nadrágomat pedig a minap loptam.
Szégyen, de loptam. De jól látszott azon a békán,
Hogy nem kell neki, ez a szépen vasalt hosszú nadrág.
Kalapom pedig egyszerűen fekete, s azon egyszerűen
Vannak fehér vonalak, azon kék varratok. Átlósan vele
Pedig van pár levél minta, amik persze sárgán ragyognak.
Gondolkodom is, hogy fel kéne díszíteni. Így nem maradhat.

A helyszín elég szívélyes, szeretem, ha a fáknak a fele platina.
Szépen csillog-villog, és a reptéren se szólnak érte, ha nem karika.
Mármint, fülbe való ékszerre gondoltam. Platinakarika. Szép szó...
Ennél nem is tudom, mi lehetne jobb. Talán, vörösnyúlszőrkandalló!
De megint eltértünk a tárgytól, nem szeretném untatni az elszántan,
Olvasó olvasót a politikai és társadalmi nézeteim megadásával.....
Nem is tudom, mióta vagyok idebent. Fák, bokrok, falak, kecskék, hódok,
Fegyverek, ostorosok, medvék, mikrók, tésztafélék, ameddig csak látok.

Poem

Veled

Annyira furcsa, szinte félelmetes,
Mert ha veled vagyok, teljesen kényelmes
Az élet.
Édesem, én most már komolyan félek,
Nem volt még ilyen fényes minden éjjel.
Csak veled.
Ha velem vagy, nem tudok nyugodt lenni,
De ha nem vagy itt, nem tudok megmaradni.
Felhőtlen,
Minden perc, amikor veled vagyok,
De csak remélem, hogy te is így gondolod.
Édesem,
Ha nem így lenne, szólj kérlek időben,
Mielőtt még mindenem neked szentelem.
Mert,
Az egyik nap szeretsz, a másik nap kedvelsz,
Harmadik nap kívánsz, negyediken kellek.
Megérted
Remélem a problémámat, mert én azt szeretném,
Hogy egy napon érezd irántam az egész heted.
Világom
Miattad élem, és jó érzés rád gondolni.
Sőt, mát kezdek nagyon is büszken lenni!
Minden
Porcikádra büszke vagyok. Összes tettedre.
Imádom, gyönyörű alakod, és ajakad minden
Mozzanatát.

Dream 2.

Ahhh, életem eddigi legjobb álmát álmodtam.

Poem

Jó lenne, nem itt...

Jó lenne, nem itt, hanem, máshol lenni,
Ahol, nincs lélek, egyáltalán senki.
Egyedül járnék a kihalt ösvéynek mentén,
Nem bánthatnék senkit, azt se, akit szeretnék.
Ballagok, ballagok,
Egyedül dalolok.
Ballagok, ballagok,
Egyedül maradok.

Jó lenne reggel, nem itt, hanem, máshol kelni,
Valahol, ahol minden más, semmi sem e világi.
Megtanulnék ott boldogulni újdonsült életemmel,
Nem úgy, mint a már elfeledett, poros régebbivel.
Ballagok, ballagok,
Egyedül vagyok.
Ballagok, ballagok,
Talán meg is halok.

Jó lenne este, nem itt, hanem, máshol feküdni,
Ott ahol, egyik este se félek álomba merülni.
Utolsó álmomból többet fel sem kelnék soha,
Mosoly fagyna arcomra, mert én kerültem sorra.
Ballagtam, ballagtam,
Végül oda jutottam.
Ballagtam, ballagtam,
Vegül meghaltam.

Poem

Belépőnk

Már éjfél is elmúlt pár perrcel,
Mikor mi még csak hazaértünk.
Ruháinkat hevesen, el-elvetve
Az előszobából már kiértünk.

Nem tudok ellene mit tenni, imádom.
Elvette az eszem, ezért szeretem.
Kihozza mélyről a vadállatot,
Senki más, csak is Ő kell nekem.

Nem vagyok már az a megfontolt poéta,
Ha róla írok, nem számít szótag, se rím
Sokat gondolok rá és nem csak néha
Úgyérzem, hogy ez a leggyönyörűbb kín.

Poem

... és végre megtaláltam!

A pályaudvaron

A megállóban állunk és várjuk a buszt,
Most csak én megyek el, hátha már unsz.
Nem akarok elmenni, mert hiányozni fogsz,
Ilyenkor a szívembe egy kis bánatot lopsz.

Lehet, hogy ez rosszindulat, de remélem,
Hogy ejtesz te is könnyeket énértem.
Rosszat nem kívánok, csak szimpátiát
Kérek szépen, és majd egy szál rózsát.

Bár elég kis nyúlfarok, de hát ilyen is kell.

Poem

Ez van ha az ember unatkozik, és túlságosan érzelmes.

Élet

Valami van, de nem tudom, mi.
Valamit mondanom kell, de mit?
Félek, reszketek ettől a vihartól
És szeretném, hogy te legyél valahol,
Ahol ütközik a Hold és a Nap sugara
Ott legyen hideg és meleg fuvallata
Annak a szélnek, ami bejárja lelkem
És nekem mindig ott van a legjobb kedvem.

-Hol vagyok, mi vagyok, mi a nevem?
-Otthon vagy, a föld alatt a helyed.
Egy krumpliszsáknyi zsír, hús és vér
Meg egy ökölnyi izomköteg- vérforgatógép.
Ennyi vagy, csak néha lázadsz: akkor érzel,
Ezért lett Szenvedés a neved. Kérlek nézd el,
Hogy ezt csinálom veled, ez az egyetlen dolgom.
Megadom a neved, típusod, meg még az otthonod.

-Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre Élet.
Mostantól megpróbálok úgy élni, ahogy azt Te kéred.
-Attól félek, kevés lesz a szimpla próba ezügyben,
Mert, vezetéknév kell, hogy átlépjünk egyről a kettőre.
Remény. És így már teljes a kép. Remény és Szenvedés.
-Most, hogy már ezt is tudom, ezzel lépek én beléd,
Ó, csodálatosan nagy Életem. Okosabb ugyan nem lettem,
De tudom, ha meghal a remény, utána csak tovább szenvedek.

De nem fogok többet szenvedni, mert én vagyok a remény
És sose halok meg, mert ami vagyok, az mindörökre él.

Dream

Már majdnem egy hete ugyanazt álmodom, részben. Az az egy tényező maradandó, hogy négy lábon futok, ugrálok, morgok és mozgok, harapok és karmolok, mint valami állat. rettentően idegesítő, nem tudom, hogy miért marad meg. Nagyon unom már. Más is lehetnék álmaimban, mint egy vadállat.

Haha!

Aki ismer az tudja, hogy utálom magam. Nem vagyok megelégedve magammal és azzal amit csinálok, de valahogy nem tudtam javítani ezen.... de a mai, azaz a tegnapi nap után rá kellett jönnöm, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok. Komolyan mondom, jó ember vagyok. talán még az átlagnál is jobb. Istenkirálynak érzem most magam, pedig ilyen soha sem volt.
Tudom, hogy még a blog elején azt írtam, hogy nem nevezek embereket a nevükön, de köszönetet szeretnék mondani pár barátomnak, akik segítettek abban, hogy elfogadjam magam.
Andrew, Bálint, Barbi, Szasza, Anica, Dorci, Vivi, Lexa, Dia, Hete, Nikó, Leila, Némó, nektek köszönöm. Szeretlek titeket.

Poem

Címtelen (befejezetlen)

Macskaköve úton ballagok egymagam,
Minden ház ajtaján lóg egy virág,
Füttyszóval táncol egy réges-régi dallam,
Körülöttem talán megállt a világ.
Szellő fújja le a sötét szirmokat,
Melyek egykor tapadtak a szálhoz,
Szőnyegként díszítve hosszú utam,
Úgy érzem, visszavágyom Anyámhoz.
Szívemből holt darabok szakadnak,
Lassan nem marad belőle semmi
Tudom jól, sehol sem akarnak,
Ezért akartam világgá menni.
Ha valaki tán látni kíván,
Vagy akar velem beszélni,
Ne tömjön úgy, mint libát,
Hazugságokkal csördültig.

Poem

Vörös rózsa

Frissen nyíló rózsa harmatos és vörös,
Ó, ha szíved énértem lenne ilyen vörös.
Ó, ha szíved izzana és lángolna,
Ó, ha én megéghetnék ebben a mámorban.

Lelkem megégne szíved izzásában,
Testem megdermedne pillantásodban.
Izzó szobor lennék érted,
Ami csak rád vár lenn’ a téren.

Várnálak a téren egész álló nap,
Csak, hogy egy percre is, de reám pillanthass.
Ezért állnék én, míg le nem rombolnak,
Utána halkan lépnél bele poromba.

A poromban rubintra lelnél, mi szívem volt,
Bennem ragyogott, az egyetlen részem, mi még nem holt.
Szíved felett hordd szívem, ékszer gyanánt.
Ha bennem már nem, érted dobogjon hát.

De, hisz most is, mint szobor,
Csupán az vagyok néked. –nyomor,
Nyomorba taszít, mégis remélem,
Hogy szívünk egyszer majd együtt érez.

Poem.

Hold


Ki hinné, hogy az éjszakai világot
Bemutatja nékem egy áldott,
Kinek arca fehér, mint a hóesés,
bevilágítja szívem minden rejtekét.
Szemének csillogása megvakít
Minden zsarnok láncot elszakít.
Hollóhaja vállaira omladozik
És ettől lélegzetem akadozik.

Vele vagyok csak biztonságban
Ő az aki megvéd e zord világban.
A sötétségben mozgok inkább,
Minthogy a nap kiégesse a glóriát
Mit fejem fölé tárt karokkal rakott
S ezzel az Ő szentjévé avatott.
Ha nem létezik mint idő, "örökre"
A lét után is itt leszek, örülve.

Örülve, hogy fényed reám vetetted,
Azt a fényt, melyet régóta kerestem
Magamba zárom, s nem engedem,
Szeretlek drága egyetlenem,
Míg velem vagy nem számít más
Veled minden perc csak mulatság,
Ahogy a Hold is mindig kerek marad,
Úgy szeretlek én téged minden nap.


Igen, mostantól ki fogom írni a verseimet. Jót, rosszat, töredéket vagy teljest... Mindegy. (Jah, és nem időrendi sorrendben rakom ki őket, csak, ahogy épp megtalálom őket.)

Barátiam.

egyszer
Napról napra távolodtok, mint a nyári égen a felhők.
Talán a szívek vásárán nem én vagyok a legkelendőbb.
De miért vettetek magatokhoz, ha később úgyis eldobtok?
Hát nem veszitek észre, hogy mennyi fájdalmat okoztok?
Az én lelkem most már folyamatosan több sebből vérzik,
S az a baj a szeretettel, hogy ha gyakran nem érzik,
Akkor az embert egyáltalán nem is értik.

kétszer
Takarodj Nap, merülj feledésbe!
Emelkedj Hold, a fejünk fölébe.
Megvakít ez a szörnyű világosság,
Éjszakát akarok, ott a megnyugvás.
Borult eget, sötét felhőkkel, villámmal,
...Szélvihart, a véget nem érő záporral,
S minden legyen fekete, mi most színes.
Számomra már semmi sem lesz édes.

háromszor
Én, én vagyok. Én vagyok az önmegvalósítás. Nem érdekel most már, ha valakinek ez nem tetszik. Ha a barátomnak nevezed magad, úgy fogadsz el, ahogy vagyok, vagy leszek. Ha nem akarsz elfogadni, akkor meg inkább hagyjuk. Csak nekem van jogom a testemhez, a lelkemhez már nem, abba bárki beférkőzhet, de az is hatással lesz a külsőmre, mert nem a belsőm igazodik a külsőmhöz, hanem a külsőm a belsőmhöz.

Meghaltam

Elnézést kell kérnem mindenkitől -vagyis csak azoktól, akik valamiért olvassák ezt a szart-, hogy nem írtam lassacskán fél éve új bejegyzést. Meg tudom magyarázni.
Sajnos meghaltam. A testem még él (ha lehet ilyet mondani), csak a lelkem az, amit már szépen beraktak egy matt fekete koporsóba. Halálom beállta 2 hónapja történt. 3 hónapja pedig az, hogy eluralkodott rajtam a betegség. Újraélesztéssel próbálkoztam magam is, és mások is, de lehetetlen visszahozni az életbe. Jó lenne, ha ugyanúgy tudna éldegélni a lelkem, ahogy 3 hónapja. De ez lehetetlen. Öngyilkos lettem. Saját hülyeségem ölt meg.
Már csak az a kérdés, hogy megéri-e a testemnek is életben maradnia?
... Vagy mehet az is, a matt fekete koporsóba.

Letargia

Nem szoktam ilyen pillanatnyi szösszeneteket írni, de most valahogy ki kell adnom magamból...
Egyszerűen annyira rossz kedvem van... semmihez nincs kedvem és nem érzem, hogy bárki is szeretne... ez az üresség annyira lehangoló. Annyira fura, eddig úgy éreztem, hogy szeretnek, legalább egy ember, de ma még a belőle áradó szeretetet se éreztem, pedig még biztos szeret... vagyis remélem. Mint tudjuk a remény hal meg utoljára, és minden múlandó (kivéve egy dolog), úgyhogy remélem ez a letargikus állapotom is alább marad. Mert ha nem, akkor megint mehetek a leejtőn és úgy kell majd kihúzni a mélyből. Ezt el akarom kerülni, és boldog akarok maradni.
"Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak. "

( 2009 )

Újabb egy év telt el, tavaly ilyenkor azt mondtam: "Egy újabb év a mókuskerékben" vagy "Egy újabb év a süllyesztőben". Most mégsem ezt érzem.
A '09-es egy tartalmas év volt. Részem volt boldogságban, szomorúságban, szerelemben, utálatban, ünneplésben, gyászban, büszkeségben és csalódásban. Az év eleje, körülbelül a közepéig nagyon jól telt. Minden időmet a barátaimmal töltöttem. Önfeledten éltünk, mintha nem lenne honlap. Megcsináltunk minden baromságot és őrültséget. Szinte mindig jó kedvünk volt és azt csináltuk amit akartunk, innentől fogva az utca kölykeivé lettünk. Jó élet volt.
Aztán elkapott a letargia és magával ragadott. Nem bírtam örülni semminek, úgy éreztem, hogy az életem egy kis labda, amibe mindenki csak belerúg. De szerencsére kikecmeregtem ebből az állapotból és éltem az életem. Aztán egy drasztikus változás, amire azt hittem, hogy jót fog tenni szépen összetört lelkileg és úgy is hagyott. Emiatt mizantróp énem felülkerekedett rajtam és nem foglalkoztam senkivel, vagy ha mégis, akkor azzal az illetővel nem úgy, ahogyan kellett volna. Csalódtam, szörnyen nagyot és azóta nehezen találom meg az emberekben a kedvességet... Magamban meg még annyira sem.... De egy embernek engedtem, hogy összeszedje a lelkem szilánkjait és megtartsa. Őt imádom, mindennél jobban. Nála vannak a lelkem darabkái és folyamatosan ápolgatja őket. Neki hagyom, neki megadom magam. Nem tudom, hogy ő hogy tudta elérni ezt nálam, mert jobban kötődök hozzá, mint bárki máshoz.
Így mondhatom azt, hogy a zárójel eleje jó volt. A tartalom kevésbe. A zárójel vége meg fenomenális. Most boldog vagyok -már egy ideje- és remélem, hogy ez a '10-es évre is így marad.
Csak boldog akarok maradni.